WINEPLAN
  



Szekszárd és környéke

Szekszárd borvidék

Turizmus

Borászatok

Események

Borversenyek eredményei

Szekszárdi Borút

Hegyközségi információ





Regisztrált látogtók részére:

 Név:    

 Jelszó:

         

SZEKSZÁRD ÉS KÖRNYÉKE

Tolna megye Magyarország déli részén helyezkedik el, északról Fejér, nyugatról Somogy, délrõl Baranya megyével határos, keleten Bács-Kiskun megyétõl a Duna választja el. Egyike az ország legkisebb területû megyéinek (3700 négyzetkilométer), az ország területének 4 százaléka.

Lakóinak száma 250 ezer fõ, az országos tendenciával megegyezõen fogy, részben természetes fogyással, részben elvándorlással. Az elvándorlás fõleg a fiatalabbakat jellemzi, így egy öregedési folyamatot is megfigyelhetünk. A megye Baranya és Somogy megyével együtt alkotja a Dél-dunántúli Régiót.

A megye 108 településébõl kilenc város, 99 község. A megyeszékhely, Szekszárd a mintegy 35 ezer lakosával a legkisebb megyeszékhely, megyei jogú város.


Tolna két nagytáj: az Alföld és a Dunántúli-dombság találkozásánál fekszik. Három tájtípus található itt: a dombvidéki (Tolnai-dombság), az alacsony hegyvidéki (Mecsek északi nyúlványai) és a síkvidéki (Tolnai Sárköz, Mezõföld).

Tíz kistájat tartanak nyilván: Tolnai Sárköz, Szekszárdi dombság, Mecsek hegység, Völgység, Dél-Külsõ-Somogy, Kelet-Külsõ-Somogy, Tolnai Hegyhát, Dél-Mezõföld, Közép-Mezõföld, Kapos mente.

Az éghajlat és a talajadottságok igen kedvezõek a mezõgazdasági tevékenység számára. A megye mezõgazdasági területeinek nagyobb része löszön vagy lösszerû üledékeken, kisebb mértékben és területeken folyóvízi öntéseken és pleisztocén homokon képzõdött talajon található.

A legjobb minõségû talajtípus a mészlepedékes csernozjom, amely nagy területeket fed Külsõ-Somogyban, a Tolnaidombságon és a Mezõföldön. A felszín, a domborzati viszonyok, a természetes és mesterséges folyó- és állóvizek segítik a turisztikai élményeket keresõket.

„Szekszárd (…) Budapest óta a legszebb fekvésû táj” – írta Naplójában Széchenyi István, amikor hosszú dunai hajóútja során elhaladt a város közelében. Magyarország legkisebb, 38 ezer lakosú megyeszékhelye valóban kitûnõ helyen, a Szekszárdi-dombság és az Alföld találkozásánál, a Duna közelében fekszik.

Évezredek óta fontos vízi és szárazföldi utak vezetnek erre, a szõlõ, és az egyéb mezõgazdasági termények számára is kedvezõ a terület, minden adott volt tehát, hogy az itt élõk jó körülmények között keressék a boldogulás útját.

Szekszárd joggal büszke a római múltra, ám a mai város elõdei sorában a kelták egyik törzsének települését is megtalálni. A jeles régész, Wosinsky Mór, akirõl késõbb a megyei múzeumot elnevezték, számos kutatást végzett ezzel kapcsolatosan is. A Tolna városából származó Wosinsky egyik tanulmányában például kifejtette, hogy Szekszárd egyik híres dûlõje, a Csatár szõlõi miért „teremnek” minduntalan rozsdaette vasfegyvereket, valamint emberi csontvázak maradványait.

A szájhagyomány szerint ezek középkori csatározások emlékei, ám a régész úgy tartotta, sokkal régebbiek: a kelták egykori jelenlétére utalnak. Õ járt annak is utána, hogy az Alisca név a keltáktól ered, a rómaiak tovább használták a meglévõ elnevezést.

A rómaiak Aliscája jóval nagyobb volt, mint a kelták idején létezõ település: a Csatártól a Bartináig húzódott. Ezen a vidéken vezetett a rómaiak nevezetes hadi útja, a Bátaszék–Várdomb–Szekszárd–Tolna–Dunaföldvár útvonalon. A régész 12 útjelzõ oszlopot talált abból az idõbõl, az egyiket például Szekszárd mellett.

A legnevezetesebb régészeti lelet a legendás szarkofág, illetve a körülötte talált tárgyak, amelyeket egy 1845-ben kezdett építkezés hozott napvilágra. A fehér márványból készült szarkofág dombormûvei igen értékesek, nem kevésbé az ásatás során elõkerült egyéb tárgyak, edények. Az egyik üvegvázán a sokat idézett felirat olvasható: Áldozz a pásztornak, igyál és élni fogsz! (Vagyis áldozz az Úrnak…)

A szervezõdõ magyar állam is hamar berendezkedik Szekszárdon. I. Béla király 1061-ben alapította a szekszárdi bencés apátságot. Az 1967-ben feltárt apátsági falak, illetve a hozzájuk tartozó bizánci stílusú, tizenegy karéjos templom falai a vármegyeháza belsõ udvarán láthatók. I. Béla (1060–1063) rövid uralkodását a pogányság utolsó nyílt fellépése is emlékeze tessé tette. A szekszárdi apátság alapításának évében a szomszéd vármegye központjában, Székesfehérvárott került sor törvénynap megtartására. Közrendûek óriási tömege sereglett össze és módfelett váratlan kérésekkel állt elõ: valamennyi pap megkövezésére, karóba húzására és általában lemészárlásukra óhajtották elnyerni a király felhatalmazását. A király higgadtan háromnapos gondolkozási idõt kért, mialatt összeszedte hadait, majd szétverte a gyülekezetet. Ez volt az utolsó olyan esemény, amely a kereszténység gyõzelmét végleg biztosította.

Szekszárd történelmét a török hódítás évszázadokra meghatározta, bár a pusztítások ellenére a város fejlõdése nem állt meg, köszönhetõen a már a középkorban is igen fejlett szõlészetnek és borászatnak. A megyeszékhelyi rangot 1779-ben kapta meg Szekszárd. Melyik a város legfontosabb látnivalója, mûemléke – kérdezhetik az ide készülõ látogatók. Sok jó választ adhatunk erre, de talán a legjobb ez: maga a város sajátos hangulata a legfõbb vonzerõ, az írók és költõk mindenhol felbukkanó kedves emléke, az innen származó mûvészek örök rajongása, amit szeretett városuk iránt éreztek. Olvasva Babits Szekszárdról írt megható gondolatait (A szekszárdi kadarka), amelyet már karnyújtásnyira a haláltól, a fõvárosban vetett papírra, csakis arra gondolhatunk, sietve el kell látogatni a városba, hogy mi is megtapasztalhassuk: „A szekszárdi szõlõhegyrõl messze látni.”

Így búcsúzik Babits szülõvárosától: „(…) Alólam már ez a karéj is kicsúszik… Mégis a szekszárdi kadarkaszüret képe nem a múlandóság érzését hozza nekem. Inkább a titokzatos maradandóságét, mely minden múlandóság mélyén ott lappang. Mert hiába csúszik ki alólam a hegy, az csak olyan, mint a szédülés, igazában most is csak azon a hegyen állok, ez a szüret talán folyton tart azóta, ez az igazi valóság és állandóság. Gyermekkorom édenét élesebben látom magam elõtt, mint azokat a helyeket, ahol tegnap jártam. Mintha nem is a szekszárdi tájat vetítettem volna a Vérmezõ ködére, hanem ellenkezõleg, ez a homályburkolt Vérmezõ, s a távolról rémlõ házak, s maga az egész Budapest városa csak a szeszélyes sors múló és változó ködfátyolképe volna, amely legfeljebb véletlenül és idõlegesen fedheti el tõlem az édes, otthonos dombokat, azok minduntalan kibukkannak. (…) Ez az a titokzatos állandóság, amely minden múlandóság mélyén lappang. A lélek nem a jelenben él, hanem kiterjedése van az idõben, mint a tárgyaknak a térben. Az emlékezet csak visszacsatolja, ami igazában és jog szerint mindig a mienk volt. Bevonulok fehér paripán a múltba, és visszafoglalom a szekszárdi dombokat. Változó és véletlen ködfátyolképekrõl nincsen itt szó többé: itt érek valamit, ami már semmiképp se véletlen.

Ez volt az õsréteg, ez köt össze apáimmal, a pincézõ, kvaterkázó s Vergilius szerint szüretelõ kaputos magyarokkal. Életem túlnyúlik önmagán. A kadarka még rác õseimmel is összeköt, ha voltak egyáltalán rác õseim. A szekszárdi szõlõhegyrõl messze látni. Gyermekkorunkban arra voltunk büszkék, hogy szép idõben Kalocsáig is elláttunk, a Duna fényes szalagján túl, sõt a mogyorófavesszõ két végére ráhúzott, s a megcsúszás ellen raffiával rögzített távlencsével még talán tovább is. Igazában még távlencse nélkül is sokkal tovább láttam. Az egész régi Nagy-Magyarországot láttam arról a dombtetõtõl, mint egy tág kerek udvart a tanyánk körül, melynek egy kicsi, de nyájas szelete ez az aprócska szõlõbirtok, a sorompóig s a nagyanyám-emelte kõkeresztig. A szõlõ egyik fele azóta már idegeneké, s a nagy udvarnak is némely része azóta idegeneké, noha ebbõl valamit mostanában visszakaptunk. Nekem azonban a szõlõ ma is a sorompóig és a keresztig tart, ugyanúgy, mint a nagyudvar is Kárpátoktól Adriáig. (…)”

       ENGLISH


Szekszárdi Szüreti Napok - szeptember 13-16

Program  
Szekszárd Város Honlapja  
A Szekszárdi Borút Honlapja  
Hegyközségek Nemzeti Tanácsa  
szekszardibor.lap.hu linkgyűjtemény  
Gemenci erdő  
Wosinsky Mór Megyei Múzeum  
Bartina Néptánc Egyesület  
Babits Mihály Művelődési Ház  
Cofinanced by the EUROPEAN REGIONAL DEVELOPMENT FUND INTERREG III C Community initiative on interregional co-operation across the entire EU territory and neighbouring countries
Copyright © 2006 szekszardborvidek.hu